A történelemben számos emberről feljegyezték ezt a képességet. A keresztény szenteknél többek közt Páduai Szent Antal, Assisi Szent Ferenc, Pietrelcinai Szent Pio, Szent Ambrus, Copertinói Szent József, María de León Bello y Delgado, Liguori Szent Alfonz, Szent Druon, Gerardo Maiella, Ursula Micaela Morata, Martin de Porres stb. Egyes muszlim szúfik szintén említve vannak.
A jelenség leírása már az ókori görög filozófusoknál feltűnik[1][2][3] majd találkozunk vele a zsidó miszticizmusban,[4] a Kabbalában[5] a pogányságban[6]a sámánizmusban[7] az okkultizmusban[8] a hinduizmusban[9][10] a buddhizmusban[11][12] a teozófiában[13][14] és a New Age mozgalomban.[15] A védikus és buddhista hagyományok úgy tartják, hogy egyes gyakorlatok, mint például a jóga, a meditáció, aszketikus gyakorlatok (böjt, önmegtartóztatás stb.) lehetővé teszik az embert különleges képességek (lásd: sziddhik és abhidzsnyá) megnyilvánulására.